XI. FEJEZET

Sziasztok, kicsit később hoztam a részt( sajnos ez nem újdonság). A részről annyit, hogy picit befejezetlen. Remélem vannak köztetek rendszeres olvasók, köszönjük nekik, hogy kitartanak mellettünk, az újaknak pedig nagyon örülünk.    Nagy ölelés: *Anna*


"~Sarah szemszöge~"


Az éjszaka valamivel nyugodtabban telt, mint a tegnapi, de még így sem pihentem ki magam teljesen. Jól esik, hogy Harry tényleg figyel rám, igaz már nem vagyok óvodás és tudok magamra vigyázni, de ebben a helyzetben lehet, hogy el kell majd a segítsége. Az éjszaka arról álmodtam, hogy vidámparkban voltam, és nagyon jól éreztem magam, ezért úgy gondoltam elviszem Lux-ot és a srácokat a városi vidámparkba. remélem tetszeni fog nekik az ötlet, mondjuk ahogy Louist ismerem néhány óra múlva már az óriáskeréken fogok ülni. Összekészülődtem és már indultam is , a bátyám nem volt itthon gondolom korán ment dolgozni.
Szeretek reggel gyalogolni, nézni a világot, ahogy elrohan melletted, az emberek akik a szokásos kávéjuk nélkül még zombik, és a kisgyerekek akiknek már ilyenkor is jó kedvük van mert tudják, ma is egész nap játszhatnak a pajtásaikkal. A szemem sarkából látom ahogy lassítani kezd mellettem egy autó, nem nézek rá, nagyobbakat lépkedek, de nem ér semmit.
  - Miért nem vártál meg? - kérdezte rekedtes reggeli hangján - Ne megbeszéltük, hogy érted jövök.
  - Sajnálom kiment a fejemből. - istenem, mennyit várhatott rám, teljesen elfelejtettem, hogy megbeszéltem Harryvel, hogy reggel értem , jön.
  - Na beszállsz, vagy mész gyalog, nem akarom lassítani a forgalmat. - kérdezte tényleg morcosan
  - Már nem azért, elhiszem, hogy haragszol, de, ha ilyen vagy inkább megyek gyalog. -  mondtam és saját megvallásom szerint teljesen igazam volt.
  - Légy szíves szállj be, tényleg lassítom a forgalmat. - küldött felém egy hamiskás mosolyt, beszálltam az autóba, már csak azért is mert tényleg kezdtek ránk dudálni. A szállodáig tartó úton szinte végig kínos csendben ültünk egymás mellett.Megértem, hogy haragszik rám, de nem én ajánlottam fel, ő ragaszkodott hozzá. És tudja, hogy ez korán keléssel jár.
   - Nehogy azt, hidd hogy bármennyire is érdekel, hogy mikor indulsz el, látom megvagy nélkül. Ezek szerint azt amit kértél tőlem nem gondoltad komolyan, csak szavak voltak igaz? - kérdezte, szinte kiabálva, nem láttam még ilyennek, kezdtem megijedni tőle.
  - Nem Harry félre érted, nem értem most mit kell ekkora problémát csinálnod ebből.
  - Még hogy én csinálok problémát, ezt most vond vissza.
  - Attól, még, hogy te vagy HARRY STYLES, nem kötelességem bármit is visszavonni, főleg olyat nem, ami teljesen igaz.- mondtam felháborodottan.
  - Azt hiszem jobb lesz, ha most kiszállsz, még mielőtt, valami olyat találok mondani, amit nem gondolok komolyan. - mondtam nyugodtabban majd megállt az autóval. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen bunkó, azok után amit tegnap történt, nem gondoltam volna, hogy így veselkedik majd velem. Jobbnak láttam innét már sétálva menni,nem akartam nagyobb balhét, még a végén az újságban lettünk volna. Nagyon felhúztam magam Harryn, teljesen elrontotta a napomat, de a többieknek még lehet jó napjuk. Amíg Luxra vártam a telefonomon megnéztem a vidámpark honlapját, ki is választottam néhány játékot, amikre mindenképpen fel szeretnék ülni. Amikor megérkeztek nem említettem nekik semmit a kis tervemről.
  - Sarah nem láttad Harryt, nem jött enni, és nem veszi fel a telefont? - kérdezte Liam, most erre mit válaszoljak, mondjam az igazat, vagy füllentsek egy kicsit.
  - Ma reggel veszekedtünk egy keveset, bolhából csinált elefántot, nem gondoltam, hogy ennyire megbántom azzal amit mondok neki. - mondtam el őszintén ,ezt láttam a legjobb megoldásnak.
  - Biztos futni ment, ha valami baja van mindig ezt csinálja, ez kikapcsolja.  - mondta Louis teljesen nyugodtan.
  - Ha nem bánjátok délutánra szerveznék egy kis közös programot, mindenki garantáltan jól fog szórakozni. - mondtam izgatottan.
 - Rendben, szerintem mindenki benne van, néhány nap múlva úgyis indulunk haza, jó lesz kicsit kimozdulni a hotelból. - mondta Zayn, mindenki egyetértően bólogatott.
   - Na ennek örülök, akkor, egykor találkozzunk az étteremben, addig próbáljátok előkeríteni Mr. Nagyongyorsanfelkapomavizet urat. - céloztam ezzel a kis veszekedésünkre - Akkor mi megyünk is. - megfogtam Lux kezét és már indultunk is a játszó szobába,  megismerkedett egy kislánnyal nagyon jól el voltak délelőtt.


~" (eközben) Harry szemszöge "~


- Nehogy azt, hidd hogy bármennyire is érdekel, hogy mikor indulsz el, látom megvagy nélkül. Ezek szerint azt amit kértél tőlem nem gondoltad komolyan, csak szavak voltak igaz? - kérdeztem tőle, úgy gondolom jogosan, hiszen tegnap megbeszéltünk valamit.
- Nem Harry félre érted, nem értem most mit kell ekkora problémát csinálnod ebből.
- Még hogy én csinálok problémát, ezt most vond vissza.
- Attól, még, hogy te vagy HARRY STYLES, nem kötelességem bármit is visszavonni, főleg olyat nem, ami teljesen igaz.- mondta felháborodottan. Mégis miért kell így beszélnie velem, mi az, hogy én vagyok Harry Styles, bármennyire is ismert valaki, úgy gondolom ezzel nem kell visszaélnie, főleg nem ilyen helyzetben.

 - Azt hiszem jobb lesz, ha most kiszállsz, még mielőtt, valami olyat találok mondani, amit nem gondolok komolyan.  - mondtam neki, és megálltam az autóval, ki kell szellőztetnem a felem, el kell szakadnom ettől a nagy nyüzsgéstől. Újra beindítottam a motort, el akartam tűnni innét, legszívesebben egészen Londonig menekültem volna, nagyon megbántam amit tettem, hogy lehettem ilyen bunkó Sarahval. Mire feleszméltem már a városon kívül voltam, nem érdekelt hol vagyok, és az sem, hogyan kerülök vissza nyugalomra volt szükségem. Tényleg nagyon messze járhattam, már egy autóval sem találkoztam, lehúzódtam  és megálltam az út szélén. Kiszálltam a kocsiból, kivettem a kesztyű tartóból a naplómat és azt a füzetet amiben a saját dalaimat, és a banda dal ötleteit írom. Talán most is tudok írni valami, de egyre csak Sarahn kattog az agyam, hogy hagyhattam ott őt, miért kellet ilyen bunkónak lennem. Csak magamat okolhatom semmi, értelme sem volt veszekedni. Olyan hihetetlenül makacs vagyok, szegény Sarah, most biztosan azt hiszi egy egy paraszt vagyok, jól is gondolja, nem értem mért viselkedtem így.  Ha veszekedés helyett inkább az iránta érzett dolgokat mondtam volna neki lehet előrébb tartanánk. Talán valami fogalmam lenne arról, mégis ő hogy érez irántam, erre pont az ellenkezője történt, lehet, hogy örökre megutált, és soha többet nem áll velem szóba. Helyre kell hoznom ezt az egészet. Beszálltam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam próbáltam az ide vezető úton visszafelé menni, de még így is sikerült eltévednem. természetesen a telefonom is a legjobbkor merül le. Szerencse hogy van a kocsiban töltő, de valami nagyon eldugott helyen lehetek, mert még GPS jelet sem találok, beértem egy kis falucskába, feltettem a napszemüveget és bementem a benzinkútra egy térképet venni. Szerencsére nem ismert fel az öreg bácsi aki kiszolgált. A telefonom megnézve rájöttem, hogy körülbelül 5 órát töltöttem a semmi közepén, több mit tíz hang posta üzenet. A fiuk kerestek.
Louis: " Héé, tesó hol vagy, és mi történt Sarah teljesen ki van bukva???...."
Zayn: " Jó lenne, ha élet jelet adnál magadról, kezdünk aggódni"
Liam: "Nem tudom mi történt köztetek, de ha így eltűnsz valami tényleg nincs rendben, kérlek jelentkezz minnél előbb...."
Niall: " Figyelj haver! Most nagyon haragudni fogsz rám, nélküled ebédeltünk, én akartam, el sem tudom képzelni, hol vagy. Nem akarsz végre vissza jönni."
Louis: " legalább vissza hívhatnál......"
Liam: " Ha két órán belül nem jelentkezel hívjuk a rendőrséget."
Az utolsó üzenet, negyed órája érkezett.
Niall: " Húsz perced maradt, kérlek jelentkezz. Sajnálom, de nem bírunk tovább várni, a vidámparkba indulunk. Ha keresnél minket itt vagyunk.Cím: Autopista Del Este 341.   Szia Harry Sarah vagyok! Nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy ennyire megbántalak kérlek hív, minél előbb!!! "
Sarah annyira jó volt újra hallani a hangját, azonnal visszahívom őket, és már indulok is, persze ha ki tudok igazodni a térképen.
Több mint két órába telt beérnem a városba, nem volt egyszerű, sohasem tudtam térképet használni, de Sarah miatt megtettem. A mai nap  alatt rájöttem arra, hogy tényleg szeretem őt, talán azért mert nem olyan mit a többi lány. Különleges, ha a szemébe nézek, olyan világot látok, ami a közös jövőnket ábrázolja. Nem  sok időm maradt, ma mindent el akarok neki mondani, ehhez csak kettesben kell maradnunk.


~ " Sarah szemszöge" ~

Annyira megijedtem amikor, nem tudtuk elérni Harryt, nem akartam megbántani, főleg nem ennyire.
Nagyon fontos számomra, ő az egyetlen ember aki tud róla mindent, tényleg mindent. Ez a néhány nap ráébresztett arra, hogy milyen fontos nekem ő, részemről ez több mint barátság. Szeretem  őt. Pár nap múlva haza utazik és én lehet, hogy soha többé nem látom őt.El kell mondanom neki mit érzek iránta, talán neki is jelentek valamit.
  - Sarah, Harry pár perc múlva ideér, épségben előkerült. - mondta Niall boldogan
  - Ennek örülök, viszont egy kicsit még haragszom rá, de ezt majd tisztázzuk, a délután folyamán. - nem is haragudtam már rá, de egy kicsit még játszom a sértődöttet.
  - Nézzétek ott jön!! - kiáltotta Louis. De mégis miért rohan? Felém jön, ne Harry állj meg, el fosz esni.
Lelassít, majd széttárja karjait , meg  fog ölelni, várjunk, én ezt nem akarom, még haragszom rá. Megölel, úgy igazából, mintha, elvesztett volna, és most látna újra. A fülembe suttog, talán azt, hogy "sajnálom" de nem értem, gyenge a hangja. Nem tudok reagálni, mi ütött belé, lassan szétválunk, a többiek értetlenül néznek.
  - Mit álltok itt, még nem is ültetek fel semmire? - kérdezte mintha, semmi sem történt volna
  - Ezt most komolyan kérdezed? Eltűnsz, és úgy gondolod mi nyugodtan szórakozunk? - kérdezte Liam felháborodottan, jogosan.
  - Hagyjuk most a délelőttöt, szórakozzunk egy kicsit -javasoltam - Irány a hullámvasút! Ki ül mellém?
  - Majd én -ajánlotta fel Niall,- ugye nem baj ha sikítani fogok.
  - Na de kérem azt ott kötelező - mondtam neki nevetve
Beálltunk a a kígyózó sorba, végül is kiderül, hogy csak hármasával lehet felülni, így Harry is csatlakozott hozzánk. Miután leszálltunk Niall majdnem elhányta magát, nem csoda hiszen egész nap evett.Elég későre járhatott, mert Tomék hazavitték Luxot. Nagyon jól szórakoztunk a mai nap, de valami még hiányzik ahhoz, hogy ez a nap tényleg tökéletes legyen. Az óriáskerék, egy olyan személlyel akinek néhány dolgot be kell valljak. Nem mondtam neki semmit, csak megfogtam a kezét, és magammal húztam az óriáskerékhez, szerencsére nem volt nagy sor, így hamar a kis kabinban ültünk. Nem kérdezett semmi, azt sem, hogy mert őt hívtam, és azt sem, hogy miért vagyunk itt. Csak nézett rám,  és mosolygott, édesen, annyira, hogy belepirultam, gondolom tudja mért van itt, remélem sejt.
  - Nézd, hát nem gyönyörű! -  mutattam a naplemente felé.
  - Igen tényleg az! - mondta még mindig engem nézve.
  - Ne engem nézz, a naplemente szebb. - mondtam.
  - Ezzel sajnos nem tudok egyet érteni. - válaszolta kacéran, teljesen elpirultam, észrevette, ezt halk kuncogás jelezte.
  - El kell mondanom valamit! - mondtuk egyszerre, úgy mit a filmekben, amikor mindenkire rájön az őszinteségi roham.  - Mond csak te  - ajánlottam fel
  - Nem mond te biztos fontosabb mint az enyém. - viselkedett úriemberként. Na sarah most szedd össze minden bátorságod, el kell mondanod neki.
  - Én csak... igazából.....Örülök, hogy megismertelek...- nem igaz nekem ez nem megy, nem tudom elmondani neki, nem itt és nem most.
  -Úgy szint. - mondta kellő egyszerűséggel, nem ezt a választ vártam - Őszintén megmondva teljesen felforgattad az életem.
  - Ezt meg, hogy érted? - kérdezősködtem
  - Az most nem fontos, a lényeg, hogy itt vagyunk. Sajnálom, ami reggel történt nem kellet volna felkapnom annyira a vizet. Csak korán volt, keveset aludtam, minden összejött és rajtad vezettem le a feszültséget. Ugye nem haragszol? - kérdezte
  - Ezt most komolyan kérdezted? Megkérsz, hogy szálljak ki a kocsiból, majd eltűnsz és azt sem tudjuk hol vagy. Nem, nem haragszom, csak egész nap lelki ismeret furdalásom volt, mert azt hittem miattam van ez az egész, és te még egy üzenetet sem hagysz. - mondtam el őszintén.
  - Hányszor kérjek még bocsánatot. - kérdezte felháborodva.
  - Talán a srácoktól kéne, ők akarták hívni a rendőrséget. - mondtam neki teljesen nyugodtam
  - Igen igazad van, sajnálom, csak ennyi idő nem elég ahhoz, hogy rendesen ki tudjak kapcsolódni.
  - Semmi baj ez természetes, fáradtak vagytok, máshogy reagáltok. Kár, hogy néhány nap és elmentek.
  - El sem tudod képzelni milyen rossz.  - mondta
  - Sajnos, el tudom.
  - De most nem ez a lényeg, még itt vagyunk, mi ketten... meg a többiek. - szóval érez valamit, el kell mondanom neki - hé mindjárt leérünk.
  - Sarah kérdezhetek valamit??
  - Persze.
  - Tudsz biciklizni?? - most komolyan nem ezt vártam
  - Igen, ki nem tud? - kérdeztem
  - Gyere szökjünk meg, menjünk biciklizni. A többieknek nem kell tudni róla.
  - De már sötétedik. - mondtam
  - Kit zavar az utak kivilágítottak.
  - És honnét szerzünk bicót?
  - A srácoknál a hotelban van kettő, gyere elég volt a vidámparkból. - tartott szünetet. - csak veled akarok lenni, nem kellenek emberek, senki, csak mi ketten.- a kezem után nyúlt.-  Csak mi - ismételte újra.

  Már kifelé sétáltunk a vidámparkból, ahogy a parkolóba értünk megállta mellettünk egy furgon, az egyik biztonsági őr kirakta a két bicikli, és már ment is. A fiuknak küldött egy SMS-t, azt írta hazavisz engem, nem kell nekik mindenről tudni.
  - Hölgyem a hintója előállt. - mondtam udvariasan a bicó felé mutogatva.
  - Köszönöm uram, merre is megyünk? - kérdeztem
  - Csak el innen. - mondta. Felültünk a biciklire és száguldottunk, nem érdekelt, hogy ki lát meg csak el akartuk hagyni ezt a várost. Elfelejteni mindent, csak egy éjszakára, szabadnak lenni.Ketten, csak mi ketten. Annyira jó vele lenni, olyan mintha már ezer éve ismernénk egymást.  Talán el tudom mondani neki mit érzek iránta és a mai nap után, már abban is biztos vagyok, hogy én sem vagyok közömbös számára.

X.FEJEZET

Sziasztok. A héten csináltam chatet. Használjátok bátran:-)Most már megpróbálok én is hosszabb részeket hozni. Már itt az év vége nincs annyi házi. A rész végét telóról írtam így az valószínűleg vannak benne elgépelések, hibák. Majd megpróbálom kijavítani. Jó olvasást.;-)

Egy kis nyugalom

"Sarah szemszöge"

Egyre közelebb és közelebb hajolt az arcomhoz majd a fülembe súgta.

- Jó éjszakát Sarah!- mondta Harry halkan. Először azt hittem, hogy meg fog csókolni. Bár egy picit vágytam rá örülök neki, hogy nem történt meg. Az túl gyors lett volna.

- Jó éjt Harry!- köszöntem el én is. Épp indultam be a házba, amikor a kezem után nyúlt és vissza húzott.

-Mikor jöjjek érted holnap reggel?- kérdezte. Bár vágytam a társaságára, de ő ide nyaralni jött, nem azért hogy az egyik alkalmazottat fuvarozza ide-oda. Még akkor sem ha most Leon bekever.

- Nem kell értem jönnöd. Te nyaralsz én pedig ott dolgozom ahol nyaralsz. Inkább aludj sokáig a hét óra az még elég kora.- mondtam mosolyogva.

- Nem! Nem akarom, hogy bármi bajod legyen. -jaj, de kedves. De akkor sem  hagyhatom.

- Kizárt. Holnap találkozunk. Puszi.- fordultam meg és siettem be házba, mielőtt még elkezdene győzködni. Valószínűleg hamar beadnám a derekamat. Az idő hamar eljárt úgyhogy elmentem fürdeni, majd felvettem a pizsamámat.

Bebújtam az ágyamba majd pár perc után már aludtam is. Látszik, hogy nap közben eléggé elfáradtam. Amint lehunytam a szememet, olyan mintha újra kinyitottam volna.
" Éppen iskolába igyekeztem amikor az iskola előtt megláttam egy srácot. Suli még soha nem láttam, úgyhogy valószínűleg valaki rokona, vagy egy új diák. Remélem új diák és hozzánk fog járni. Igen helyes.
- Sziaaa Sarah! Rég láttalak. -köszönt Amy és Andy. Csak ő velük vagyok jóban. Igazából Amyt már óvoda óta ismerem és mikor elkezdtük a gimit, megismerkedett Andyval. Azóta járnak és teljesen álom pár szindrómában szenvednek. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor vesztek össze 3 év alatt. Nagyon cukik együtt.
- Sziasztok! Hát igen a bátyámmal elmentünk rokonokhoz pár napra. - mosolyogtam rájuk.
- Az új srác. Leonnak hívják és nagyon kedves. Az osztály társunk. - Mondta Amy.
- Ki? Vagyis mitől beszélsz? - kérdeztem meg, bár sejtettem.
- Ne is tagad! Láttam, hogy az előbb hogy bámultad. Bár úgy tudom, hogy szingli, úgyhogy lehet nála esélyed. - kezdet el csacsogni. Nekem pedig akaratlanul is a szemem az új srácra vagyis Leonra téved. "Helyes, szívesen járnék vele"-gondoltam.
- Igen szerintem, bár én nem járnék vele. Nekem itt van Andy. Úgy drágám?-nézett Andyre 
- Igen persze. - mondta Andy majd megcsókolta Amyt. Most hallottam először reggel óta Andy hangját.
- Ne már hogy hangosan mondtam ki hogy helyes? Ő nem hallotta meg? Vagy várjunk egyáltalán hol van? - Hadartam el a sok kérdésemet. De választ már nem kaptam rá, mert megszólalt a csengő. Besétáltunk a terembe, de ott avval a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy ülnek a padomban. Méghozzá Leon. Mióta a gimibe járok sosem volt pad társam. Amy és Andy mögöttem ültek. De mivel máshol nem volt hely ezért kénytelen voltam Leon mellé leülni. Így legalább meg tudunk ismerkedni. Már alig várom.
- Szia. Sarahnak hívnak és elvileg itt ülök, úgyhogy lesz pad társad. Remélem nem baj. - nevettem fel zavartan.
- Szia. Engem Leonnak hívnak és nem , nem zavar egyáltalán. Sőt örülök, hogy egy ilyen szép lány ül mellém.- Mosolygott. Ezek után megismerkedtünk, majd párszor elhívott randizni. Majd meg kérdezte hogy leszek e a barátnője, amire én persze, hogy egyből rá vágtam, hogy igen. Ezek után bemutatott a családjának. A szülei nagyon kedvesek voltak, a bátya pedig jó fej. Aztán én is bemutattam a szüleimnek és a tesómnak. Anyuék szerint kedves és illedelem. A bátyám már kevésbé gondolta ezeket. És talán igaza is volt......"
Az órám csörgésére ébredtem. A szememből pár könnycsepp kibuggyant az emlékek sokasága miatt. Akkor még Leon olyan kedves volt. Mindig vett virágot és nem erőszakoskodott. Ezen járt az agyam egy ideig. Csak aztán rájöttem, hogy ha be akarok érni időben akkor még ma el kell indulnom, úgyhogy felkeltem, majd lementem reggelizni. A hűtőn egy cetlit találtam, amit Dan írt.

Szia Húgi. 

Ma korábban kellett mennem  még a szokásosnál is, de ígérem este korán jövök. Te is jöhetnél úgy hogy este film maratonozzunk.

Puszi: Dan

 Úgy döntöttem megpróbálok én is korán haza jönni, hogy végre tudjunk együtt lenni egy kicsit úgy mint régen. Reggeli után felmentem fogat mosni, majd felöltöztem. Egy sima farmert, egy lila bő pólót és fekete convers vettem fel. Az óra 6:57 mutatott amikor  a cipőm felhúzásával végeztem. Felvettem a táskám és indultam ki a házból. Bezártam az ajtót, majd megfordultam. A kapu előtt állt egy Range Rover, aminek Harry támaszkodott.

- Ó szóval a szavam semmit nem ér? - Kérdeztem egy picit viccelődve.
- Nem erről szó sincs. Csak nem akarom, hogy bármi bajod is legyen.- védekezett egyből Harry egy picit ijedt arccal. Lehet azt hiszi, hogy megharagudtam rá.
- Jaj Harry nem gondoltam komolyan. Örülők hogy eljöttél értem, bár azt komolyan gondoltam, hogy te nyaralsz úgyhogy ne engem furikázz. De most már mindegy eljöttél értem. Elmegyünk a szállodához, majd te szépen felmész a szobádba és megpróbálsz aludni vagy legalábbis pihenni. - mondtam neki mosolyogva. Hihetetlenül kedves Harry. Nem is gondolnám, hogy igazak lennének azok a dolgok, amiket az újságok írnak. Bár tudom, hogy múltkor mit láttam de akkor is. Nagyon feldobta a napomat evvel a cselekedetével.
- Sarah! Sarah.- szólongatót Harry. Elégé elgondolkodtam az előbb.
- Tessék?- néztem Harryre.
- Csak azt kérdeztem, hogy indulhatunk-e?- mosolygott Harry hihetetlenül édesen.
- Persze. Semmi akadály. - válaszoltam.
- Szerintem sem.- Mondta Harry, majd kinyitotta a kocsi ajtót előttem, hogy be szállhassak.
- De udvarias valaki. - jegyeztem meg mosolyogva. Beszálltam majd ő át futott a mások oldalra majd ő is beszállt. Gyújtást adót, majd elindultunk.
- Tényleg nagyon köszönöm, hogy eljöttél értem.- köszöntem meg már sokadjára.
- Komolyan mondom, ha még egyszer meg köszönöd, akkor itt raklak ki. És ezt halál komolyan mondom.- próbált meg komoly lenni de nem sikerült neki. A szája sarkában ott volt az a szokásos fél mosolya. Nagyon édesen nézet ki.
-Rendben, rendben. Esetleg rádiót kapcsolsz?- kérdeztem meg óvatosan. Nem szerettem más kocsijában nyúlkálni bár merre is főleg, ha nem is vezettek. Mert jogsim az van, de kocsim nincs. Egyrészt mert a fizetésem annyira nem nagy, meg a hotel sincs messze otthonról. Dannek van kocsija, így ha messzebb megyek kölcsön szokta adni.

- Persze, de te is nyugodtan.- nevetett. A éppen a fiúk egyik száma ment. A What makes you beautiful. Ez a szám még a srácok karrierje elején készült, de ezt még én is ismerem, mert úgy bár nem túl sok dal ismerek tőlük. De ezt még az is aki nem feltétlenül kedveli őket. Harry egyből elkezdte énekelni és majd mikor jött a szólója lassított a kocsival majd felém-felém pillantgatva énekelte.

"Baby you light up my world like nobody else,

The way that you flip your hair gets me overwhelmed

But when you smile at the ground it ain't hard to tell"

Nagyon édes volt ahogy énekelte azt a részt, amely minden directioner vágya hogy egyszer élőben hallhassa. És tessék én még directioner sem vagyok, de Harry személyesen nekem énekelte. Ezek után már hamar oda értünk a hotelhez. Harry felküldtem aludni én pedig oda mentem Petrához.

- Szia!- köszöntem neki. Már félig aludt. Gondolom egész éjjel itt volt.

- Szi.....a!- Ásítozott egy hatalmasat a szó közepén.

- Látom fáradt vagy.- Mondtam neki.

- Jaj, ne is mond. Tudod a másodikon, ahol laknak a sport táborosok, ahol múltkor a helyes srácokat néztük.- nézet rám reménykedve.

- Igen. Tudom kikről beszélsz. - mosolyogtam rá.

- Na a fiúk hajnali egykor jöttek meg valami buliből. Énekelve. Amint megláttak elkezdték nekem mondani, hogy milyen szép vagyok, meg hogy hogy hívnak. Aztán elkezdtek énekelni. Amig Pete(másik recepciós) lehívta a tábor vezetőt konkrétan lefárasztottak. Nagyon durva volt. Még egy óra és jön Nate, hogy leváltson. De félek, hogy addig itt fogok elaludni.- Nézet rám fáradtan.

- Itt maradok veled addig amíg nem szólnak Tomék, hogy mennyek. Jó? Addig elszórakozunk.- nevettem

- Imádlak.- ugrott a nyakamba.....

"Harry szemszöge"

Amikor tegnap este Sarah berohant a házba avval a vég szóval, hogy ne jöjjek érte ma reggel, tudtam, hogy ez nem így lesz. Szerintem nem vette észre hogy elmondta mikor szokott indulni. Úgyhogy most  6:50 van itt vagyok Sarahék háza előtt a kocsinak támaszkodva, amit ugyan béreltünk az itt létünk idejére. Egy fekete Range Rover. Pont, mint az enyém otthon. A gondolkodásomat az ajtó nyílása zavarja meg. Majd Sarah kilép rajta, de nem fordul felém, így észre se vesz. Mikor becsukta az ajtót és megfordul több érzelmet is fel tudtam ismerni az arcán: fáradtság, meglepetség de végül őszinte őröm ül ki arcára.  

- Ó, szóval a szavam semmit nem ér?- kérdezte. Megijedtem, hogy esetleg megharagudott rám, így egyből elkezdtem mentegetőzni.

- Nem erről szó sincs. Csak nem akkarom, hogy bármi bajod is legyen.- mondtam neki.

- Jaj, Harry nem gondoltam komolyan. Örülők, hogy eljöttél értem, bár azt komolyan gondoltam, hogy te nyaralsz úgyhogy ne engem furikázz. De most mát mindegy eljöttél értem. Elmegyünk a szállodához, majd te szépen felmész a szobádba és meg próbálsz aludni vagy legalábbis pihenni.- mondta kedvesen.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem meg, de nem válaszolt. Valószínűleg elgondolkozott.

-Sarah! Sarah!- Szólongattam.

- Tessék? - nézet rám.

- Csak azt kérdeztem, hogy akkor indulhatunk-e?- kérdtem.

- Persze. Szerintem semmi akadálya.- válaszolt együtt.

- Szerintem se.- Válaszoltam, majd kinyitottam az ajtót neki.

- De udvarias valaki.- jegyezte meg. Gyorsan átfutottam a másik oldalra, majd indultunk is.

- Tényleg nagyon köszönöm, hogy el jöttél értem.- köszönte meg újra ma már nem tudom hányadszorra pedig még csak reggel van.

- Komolyan mondom, hogyha még egyszer megköszönöd akkor itt raklak ki. És ezt halál komolyan mondom. - próbáltam meg komoly lenni, de egy kis mosoly ott volt a szám sarkába.

- Rendben! Rendben. Esetleg rádiót kapcsolsz?- kérdezte meg óvatosan mintha harapnék.

- Persze, de te is nyugodtan.- pont a What mekes you beautiful című számunk ment. Azonnal elkezdtem énekelni. Amikor a szolomhoz ért a dal a rádiót lehalkítottam, majd elkezdtem énekelni néha-néha felé fofdultam mert neki énekeltem. Az arcából leolvasva szerintem ezt ő is pontosan tudta. Nem sokára megérkeztünk a hotelhez. Kiszálltunk, majd bementünk a hallba. Elköszöntünk egymástól. Ő oda ment a recepcióshoz és elkezdet beszélgetni vele én pedig elindultam a lakosztály fele. Halkan próbáltam vissza osonni a szobámba, Louis előtt lebuktam.

- Merre jártál Hazza?- kíváncsiskodott.

- Elmentem Sarahért! Most pedig itt vagyok mint látod!- nevettem fel.

-Haha Humor Harold, vicces vagy. Inkább azt mond mi van közted és Sarah között?

- Jelenleg jó pár szint, mert ő a hallban maradt.- próbáltam magam nem el röhögni.

- Na jó, ide figyelj Harold! Nincs erőm a sok hülyeségedhez. Normális választ akarok! Gyerünk eröltesd meg magadat!-szólt rám Louis.

-Jó jó. Szerintem mi magunk se tudjuk pontosan. Tegnap este sok mindent elmondott a múltjáról. Szerintem ez azt jelenti, hogy bizik bennem. De szerintem ezt több mint barátság. Részemről biztos.-mondtam el a gondolataimat.

-Remélem lesz végre egy normális kapcsolatod.-mondta Lou.

-Kösz, de most mennék aludni. Túl korán keltem fel.-mondtam, de már bent is voltam a szobámba. Ruhástúl bele feküdtem az ágyba, majd már aludtam is.

IX. FEJEZET

Sziasztok bocsi a késői részért. Kárpótlásként egy extra izgalmas és extra hosszút hoztam.

Létszi kommizzatok ha tetszik, vagy éppen nem tetszik egy rész, mert a látogatók száma egyre nő, de nekünk fontos lenne tudni hányan is vagytok rendszeres olvasók.

   Nagy ölelés: *Anna*

Nem akarom újra látni

~"Sarah szemszöge"~

 Majdnem két nap telt el azóta, hogy láttam Harryt azzal a lánnyal. Igazából nem haragszom rá, az ő döntése az ő élete, semmi közöm hozzá. De ha bizonyítani szeretne az embereknek, hogy az újságok által írt vádak hamisak, nem kéne ezt tennie, ezzel csak újra címlapon lesz és az sem neki, sem a bandának nem kedvez. Elmentem fürdeni, felhúztam a pizsamámat és lementem a konyhába. Készítettem magamnak egy bögre teát, majd visszamentem a szobámba. Elővettem a tabletemet és megnéztem a közösségi oldalakat, semmi különös nem történt, gondoltam megkukkanttom az e-Malijeimet, mert elég régóta nem néztem őket. Több mint 40 el olvasatlan Mali, hát mondhatom nagyon örülök, most elleszek ezekkel egy ideig. A legrégebbitől kezdtem el olvasgatni, nagy része reklám, vagy valamilyen utazási ajánlat. Az utolsó levél egy ismeretlen címről érkezett, felálltam az ágyról, hogy levigyem az üres bögrét a konyhába. A tablettel a kezemben indultam el, megnyitottam a levelet, halk sikoly kíséretében kiesett a kezemből a csésze és darabokra tört. nem tudtam megmozdulni, teljesen lefagytam.

  - Sarah, mi történt, mi a baj? - jött be Dan a szobámba - Sarah, szólalj már meg, mi történt?? - kérdezte kétségbe esetten.

  - Leon - csak ennyit tudtam suttogni majd átnyújtottam neki a tabletet, hogy el tudja olvasni az e-Malit.

" Tudom hol vagy, három nap múlva oda repülök.

Előlem nem tudsz eltűnni Wolf, visszajössz velem Barcelona-ba.......Leon" 

Az arc kifejezéséből ítélve ő is megdöbbent. Nagyon megijedtem, nem akarom,hogy idejöjjön, megint  előjöjjenek azok az érzések, mert én..még.....még mindig szeretem őt. De azok s sebek és a fájdalom (nem csak testi, lelki is) amiket okozott nekem egyáltalán nem hiányzik.

És most itt van Harry is, aki iránt egyértelműen érzek valamit. 

 - Sarah semmi baj , minden rendben lesz ne sírj. - próbált megnyugtatni Dan, de a kedves szavai és a " majd miden rendben lesz " duma itt nem elég. ki kell aludnom magam. Így nem tudok épp ésszel gondolkodni.

 - Nem Dan, ez nem ilyen egyszerű!!! - kiabáltam, de hangom erőtlen a sírástól. - Nem akarom többet látni, megint bántani fog és .....és ..........- ezt a mondatot nem fejezhettem be.

  - És mi? Itt vagyok melletted és megvédlek. Nem tehet benned kárt többé. Ígérem. - látszott rajta, hogy komolyan mondja, de nekem ez nem elég, ő nem lehet mellettem egész nap.

  - De Dan, neked dolgoznod kell ráadásul nem is ebben a városban, nem lehetsz mellettem mindig. Meg kell tanulnom megvédeni magam, még a saját károm árán is. 

  - Sarah ne légy bolond!! Kit érdekel most a munka? Te vagy a legfontosabb, a húgom vagy és nem hagyom, hogy megint bántson. - mondta egyre hangosabban, kezdtem félni tőle sosem láttam még ilyennek, persze tudom, hogy nem rám mérges csak ez az egész ezt hozza ki belőle. 

 - Dan ez nem olyan egyszerű mint gondolnád.  - próbáltam hangosan, de a sírástól teljesen fátyolos hangom nem engedte. - Levegőre van szükségem!! - mondtam és lementem a hátsó kertbe leültem a nagy tölgyfa alatt álló padra és csak zokogtam nem tudta mást tenni. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy ne csináljak valami olyat amit esetleg megbánnék. Természetesen Dan tudta, hogy ilyenkor nem szabad utánam jönni, kiskoromban is mindig ezt csináltam, elbújtam valahova és sírni kezdtem.Elég sokáig kint lehettem, mert amikor bementem a házba az összes lámpa le volt kapcsolva és Dan a szobájában aludt. Én is próbáltam de nem sikerült fél négy körül kerültem az álom világba, de nem tartott sokáig, mert még az álmaimba sem tudtam pihenni, természetesen rosszat álmodtam, ahányszor visszaaludtam annyiszor riadtam fel rém álmaimból, melyek sosem egyeztek, mégis volt bennük valami hasonlóság. A nyolcadik után nagyon meguntam az egészet és inkább felkeltem. Kb. hat óra lehetett.Össze kell szednem magam nem volta felkészülve milyen borzalmasan is nézhetek ki, amikor a tükörképemet fürkésztem teljesen megijedtem magamtól. Egy kis sminkkel elfogadható kinézetet varázsoltam magamnak, de még így is látszott, hogy nem sokat aludtam az éjjel.Semmi kedvem nem volt ma dolgozni menni, persze ebben szerepet játszottak a tegnap történtek, de muszáj. Dannal elmentünk reggelizni, majd elvitt a szállodába. Lux hihetetlenül édes és úgy vettem észre, neki nem tűnt fel, hogy rossz kedvem van. Daniellenek és Elnek persze rögtön leesett, hogy valami nincs rendben, de szerencsére nem kérdezősködtek. Az asztalnál ülve hallgattam, hogy mindenki milyen boldog, és mindenki nagyon jókedvű, közben én rettegek vajon melyik asztal alól ugrik elő Leon és visz el magával.
  - Látom nem sokat aludtál az este Sarah! - mondta Zayn, ezzel csakis arra a dologra utalva.Perrie a könyökével oldalba bökte, ezzel arra utalva, hogy nem kéne ilyeneket mondania. - Ezt most mért kellet nem csináltam semmit. - mondta felháborodottan.
  - Ki volt az áldozat, ismerem?? - kérdezte Louis, Harry felé mutogatva.
Ezeket a megjegyzéseket, elengedtem a fülem mellett.
  - Lux kicsim, végeztél a reggelivel?
  - Igen, menjünk játszani. - mondta édesen és a többiekről tudomást sem véve felálltunk az asztaltól. A játszó szoba felé vettük az irányt, kifelé menet még hallottam, ahogy Harry kérdőre vonja Louist és Zayn, hogy ez most mire volt jó. Aranyos, hogy ezt teszi értem, de erre most egy percig sem tudok gondolni. Folyamatosan azon kattog az agyam, hol lehet most Leon és mit csinálhat. Éppen azt tervezgeti, hogyan tudna nekem még nagyobb fájdalmat okozni. Vagy talán a fegyvergyüjteményét ( merthogy neki ilyen is van) tisztogatja és most választja ki melyikkel fog megölni. Te jó isten tiszta elmebeteg vagyok, hogy gondolhatok ilyeneket. Luxra kéne koncentrálnom, hiszen most dolgozom. Ahogy beértünk a játszó szobába Lux elvegyült a gyerekek közt, én leültem az egyik bab zsákra és a gyerekeket figyeltem. Egyszer majd én is szeretnék gyerekeket, majd olyan 25 éves korom körül. Két-három csöppséget, akik színesebbé teszik szürke hétköznapjaimat. Ehhez először egy férj is kéne, na az már nem lesz olyan egyszerű. Lux-val megebédeltünk, majd felvittem őt a szobájukba, egy kis délutáni alvásra. Tom elengedett és azt mondta majd hív, ha Lux felébredt, így lett kb két szabad órám.
A szálloda elhagyását nem tartottam túl jó ötletnek, lementem a hallba és leültem a felettébb kényelmes bőr kanapék egyikére. Elővettem a telefonom, felhívtam anyát, egy aranyos kis beszélgetés után, még dobtam egy SMS-t Dannak, hogy minden rendben van, hamar érkezett a válsz, örül, és hamarosan keres telefonon. Ekkor egy elég hangos társaság lépett ki a liftből, felálltam, hogy jobban lássam a csapatot, ekkor megpillantottam a csajokat. Odasétáltam hozzájuk, s megkérdeztem hova tartanak.
  - Sziasztok, merre indultatok?
  - Szia, vásárolni remélem velünk tartasz? - kérdezte Perrie és úgy mosolygott, mintha tudná a választ.
  - Hát persze, hogy velünk jössz. - karolt belém El.
  - De lányok én dolgozom. - mondtam, kicsit szomorúan.
  - Nyugi mindent elintéztünk. Délutánra szabad vagy. - mondta Dani 
  - Hát akkor mire várunk? - kérdeztem - Induljunk, és mi a pontos úti cél?
  - Na abban segítened kéne, mert nem tudjuk pontosan milyen boltok vannak errefelé. - mondta Perrie kicsit csalódottan. 
   - Azt hiszem ebben otthon vagy, a legjobb emberhez fordultatok. A város összes boltját ismerem. Bennem nem fogtok csalódni. - mondtam - Ki vezet?
  - Szerintem az lenne a legjobb ha te vezetnél, hiszen te tudod hova megyünk. - magyarázott El és közben mutogatott, muszáj volt mosolyognom.  - Most mi van?Nincs igazam? 
  - De igazad van csak induljunk, már elvonási tüneteim vannak .  - mondta Dani , erre a mondatára min elkezdtünk nevet.kimentünk a lementünk az alagsori parkolóba és már indultunk is. Bekapcsoltam a rádiót, Perrie mondta, hogy hangosítsam fel és mindenki elkezdte énekelni (Bridgit Mendler - Redy or Not  ) Pont a bevásárló utcába értünk amikor véget ért a szám, leparkoltam, vettem egy délutánra szóló parkoló jegyet, majd kezdődhetett is a körút.

 A bevásárlásunk nagyjából úgy nézett ki, hogy bementünk egy boltba, mindenkinek volt negyed órája válogatni majd taliztunk a próba fülkéknél. Egyszerre léptünk ki a fülkéből és mindenki eldöntötte kié a legjobb szett, amit meg kellene vennie.nagyjából eljátszottuk vagy ezerszer.
Már az utolsó boltban jártunk, mindenkinél bevásárló zacskók tömkelege. megint elindult a negyed óra, de én már fáradt voltam, így csak egy szettet választottam majd a próba fülkéknél leülte.Megjöttek a lányok, már léptem volna be a próba fülkébe, amikor El a kezembe nyomott egy cuki kis szettet.
  - Próbáld fel tetszeni fog. - mondta és magamra hagyott. tényleg jó ki cucc volt ( fehér csipkés felső, fekete derékig érő rövid naci) nagyon tetszett.
  - Akkor mindenki kész? - kérdezte Dani
  - Igen!!! - kiabáltuk egyszerre
  - 3...2..1  - mondtam
  - Igazad volt El tényleg ez lesz a megfelelő cucc! - nézett végig rajtam Perrie
  - Hát azt hiszem ezzel megvagyunk. - mondta elégedetten Dani.
  - Örülnék ha engem is beavatnátok a kis tervetekbe... - mondtam felháborodottan, mert nem értettem mire is céloznak ezzel.
   - Hát bulizni megyünk csajszi!!! - mondta El  - Végül is csak a karaoke estre vásárolgattunk és úgy gondoljuk neked ez lesz a megfelelő szett. - mondta boldogan
  - Ja el is felejtettem, és mi van ha én nem akarok menne? - tettem fel a kérdést
  - Olyan lehetőség nincs, vagy jössz, vagy mi viszünk!! - jelentette ki Perrie
  - Na jó talán elmegyek, de biztosan ez lesz a legjobb választás? Nem túl rövid? - néztem bele a tükörbe.
  - Csajszi te tiszta bolond vagy. Hol rövid ez, és különben is szingli vagy, legalább a fiuknak lesz egy jó estéjük. -  mondta El felháborodva
  - Hülye. - forgattam meg a szemem.
  - Na jó ezt most hagyjuk abba, te megveszed ezt a cuccot és ebbe jössz este, te pedig nyugodj le, teljesen fel vagy pörögve. - mondta Dani. Kifizettem a ruhát, elindultunk a kocsihoz beültünk, elvittem őket a hotelhez, kölcsönadták a kocsit, nem mintha nekem nem lenne, csak úgy gondolták, ha engem kiraknak otthon, nem találnak  vissza a hotelhoz, ebben én is biztos voltam. Hazaértem, rábeszéltem Dant, hogy este had menjek el bulizni, azt mondta semmi akadálya, de éjfélre legyek itthon. Mintha óvodás lennék, na mindegy is . Elindultam készülődni, hajat mostam, felraktam egy erősebb sminket, megettem egy szendvicset, hogy legyen valami kaja a gyomromban. Amikor elkészültem megkértem Dant készítsen rólam egy képet.
Megbizonyosodtam róla, hogy készen állok lazítani.beültem a kocsiba és a szállodáig meg sem álltam. rögtön a Night klubba indultam, kilencre beszéltük meg a talit, most negyed tíz van, nem baj egy nőnek mindig késnie kell. megtaláltam a srácokat, és csatlakoztam hozzájuk. 
  - Már délután láttam, hogy jól áll ez a ruha, de tényleg gyönyörű vagy, a hajad, a sminked, van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig leszel szingli. - mondta Dani.Örültem a bókjának, de ehhez nem vagyok hozzászokva.
  - Csinos. - villantott egy huncut mosolyt Harry
  - Köszönöm,- mondtam - sokat jelent. -remélem az utolsó szavakat nem hallotta.  - Régóta itt vagytok? -kérdeztem kicsit hangosabban.
  - Csak egy órája, de nem baj megérte rád várni. - mondta El aranyosan
  - Oh.... nem gondoltam, hogy ennyit vártatok rám, sajnálom.
  - Na lesz aki énekel, vagy még csak röhögünk? - kérdezte Louis
  - Hé, nem lehet mindenki szupersztár - mondtam Louisnak felháborodva.
  - Szerintem még  hagyjuk, hogy kibontakozzanak és mi is jobb hangulatba kerüljünk. -javasolta Liam és ezzel mi mind egyet értettünk. Sorba érkeztek az italok az asztalunkhoz, próbáltam mértékkel inni, nem szándékoztam lerészegedni, de jól esett az alkohol. A srácok kitalálták hogy amelyik csaj leglassabban issza meg a koktélját annak énekelnie kell. Először nem akartam részt venni benne, de mégis mit veszthetnék. Megkaptuk a koktéljainkat.
  - Csajok, mindenki kész?? - kérdezte Zayn
  - Igen!!! - kiabáltuk egyszerre
  - Akkor szívó szálakat a szájhoz......3..2..1..RAJT!!!! - mondta Liam. Egész jól haladtam, persze a szívó szál nehezítés volt, nagyon régen ittam utoljára szívó szállal. Oldalra pillantottam, és láttam ahogy Dani az utolsó kortyot is kiissza és leteszi a poharat. Nem is figyelve a többiekre, teljes erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a feladatot. Kész végeztem leraktam az asztalra a poharat. Ahogy körbenéztem észrevettem, hogy rajtam kívül, már mindenki készen volt, így én vesztettem.
  - Sarah, úgy látom neked kell énekelned. - mondta Niall
  - Csak tíz percet kérek, és már megyek is . - ennyi innivaló után muszáj volt kimennem a mosdóba. - Én még beugrom a mosdóba, hamarosan a színpadon, szorítsatok.- mondtam majd elindult, még fél füllel hallottam ahogy Louis azt mondja a többieknek, hogy készüljenek a röhögésre. Nem vagyok én abban olyan biztos, hogy röhögni fognak. Bementem a mosdóba, elintéztem a dolgaimat, megigazítottam a sminkemet, és már indultam is a színpad felé.
Federico barátom, állta ott és neki kellet megmondani, hogy mit szeretnénk énekelni, amolyan Dj féleség. Kiválasztottam egy olyan dal ami leginkább a múltammal kapcsolatos, olyan mintha nekem írták volna, legszívesebben Leonnak énekelném. Megkaptam a mikrofont, kiraktak nekem egy széket, helyet foglaltam és csak a  dalra gondoltam. Elindult a zene, én pedig énekelni kezdtem.
                                      Demi Lovato - Warrior ( a dal magyar szöveggel)


  ~ " Harry szemszöge " ~
 
 A teremben mindenki visszafojtott lélegzettel hallgatta Saraht, legtöbben azért, mert nem gondolták volna, hogy ilyen csodás hangja van. Mi pedig azért, mert tudtuk, hogy ezek nem csak szavak, ez megtörtént vele, az életének egy része volt. Mintha ezt a dalt neki írták volna. Gyönyörű hangja betöltötte az egész klubot.  A nekem legjobban tetsző résznél könnyezett, nem értettem, persze nagyon fájhat neki a múlt, de miért pont ennél a résznél.

"Van egy olyan részem, amit már nem tudok visszaszerezni
Egy kislány, aki túl gyorsan felnőtt
Csak egy alkalom kellett, és már sosem leszek ugyanaz
Most visszaveszem az életem a mai naptól
Nem maradt semmi, amit mondhatnál
Mert úgy sem fogod vállalni a felelősséget, soha"

 Amikor befejezte a dalt mindenki ujjongott és tapsolt. A szememmel követtem, ahogy lejött a színpadról de nem az asztal felé tartott a kijárathoz rohant, nem hagyhattam elmenni. Utánarohantam,  a klub falának dőlve sírt, borzalmas volt így látni őt. 

  - Sarah, ne sírj minden rendben van ez csak egy dal volt. - mondtam, de tudtam ez nem lesz rá hatással.

  - Nem Harry, semmi sincs rendben, az egész életemet tönkretette. - mondta, még mindig zokogva.

  - De Sarah ő már csak a múlt, tudom, hogy nekem ehhez semmi közöm, de nem szabad a múltban élned, észre kell venned a jelent, ami itt és most zajlik.

  - Harry ő nem csak a múlt, érted - mondta kiabálva de hangja erőtlen volt.

  - Nem, nem értem, azt mondtad azért költöztél ide, hogy lezárd azt ami már elmúlt, akkor miért rágódsz még ezen? - kérdeztem - Most itt vagy, ő meg ott, nem tehet benned kárt.
  - De igen is kárt tehet bennem és elvett valami olyat , ami már sosem lesz újra az enyém. Fel tudod ezt fogni? - mondta felemelve a hangját
  - Mégis mi lehet az ami ennyire, nem vissza vehető?  - kérdeztem már én is kicsit idegesen
  - Harry ő ... Ő ...MEGERŐSZAKOLT ENGEM!!!!! - kiabálta és még jobban sírt, nem tudtam megszólalni, szóval ezt tette vele, teljesen lefagytam. Szegény és még én kiabáltam vele és nem hittem neki. Annyira sajnálom, nem tudtam, gondolni sem mertem volna, hogy ezt történt.

 Csak állt ott és sírt, nem tehettem mást meg kellett ölelnem.

   - Sarah, én annyira sajnálom! - suttogtam a fülébe és nem akartam elengedni

   - Semmi baj, nem tudhattad - mondta nekem. Kis idillünket a telefonja csörgése zavarta meg, ismeretlent, jelzett, ki nem akarta, felvenni, de mondtam, neki, hogy vegye fel, lehet, hogy fontos.

  - Kicsit hamarabb érkezem remélem nem bánod?? - hallottam meg egy fiú hangját a vonal másik végén.

Sarahnak újra könnyek jelentek meg a szemében, nem értettem az egészet, lerakta a telefon, és most ő kezdeményezte az ölelés, és olyan erősen szorított, hogy az már fájt, de jól esett.

  - Ki volt az? Mi a baj? - kérdezgettem, de nem válaszolt  - Kélek mondd el - kérleltem, elhúzódott tőlem, majd szólásra nyitotta a száját.

  - Leon a városba jön, ő hívott az előbb. Harry megint bántani fog, kérlek ne hagyd. - mondta sírva és megint hozzám bújt.

  - Vigyázok rád ígérem.  - és a hátát kezdtem el simogatni, azért, hogy megnyugtassam - Gyere sétáljunk egyet. - súgtam a fülébe. Nem szólt csak bólintott egyet. Nem tudom a részleteket a kettőjük kapcsolatáról, de abban biztos vagyok, hogy amíg itt vagyok nem bánthatja Saraht.Meg nyugtató csendben sétáltunk egymás mellet, nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértsük egymást.

   ~" Sarah szemszöge" ~

Harry-n kívül senki nem tudja, hogy mit tett velem Leon, annyira jó volt elmondani valakinek. Otthon nem mertem elmondani, féltem a következményektől, de itt  amikor Harry nem hitte el, hogy valami olyat vette el tőlem, amit már nem kaphatok vissza, nem tudtam tovább magamban tartani. Örülök, hogy neki mondtam el. Jó volt vele sétálni, nem beszélgettünk, csak sétáltunk, nekünk ez is elég volt, nem kellet több. 

  - Hazavinnél??  - kérdeztem megszakítva a csendet

  - Persze, menjünk vissza a klubba a táskádért és már mehetünk is. - mondta, és a klub felé vettük az irányt.

  - Kihoznád a táskámat, nem szeretném, ha így látnának, és nem akarok magyarázkodni - kértem és kutya szemekkel néztem rá.

  - Igenis hölgyem, kérem itt várjon. - mondta udvariasan és már el is tűnt. nem voltam biztos abban, hogy haza kéne mennem, mert Leon azt mondta hamarabb jön, ki tudja, lehet a szobámban vár rám. Elhessegettem ezeket a gondolatokat. a kocsiban ülve Harry mellet biztonságban érzem magam. Berak egy CD-t a lejátszóba és felhangosítja a dalt. Rég nem hallottam már ezt a számot, énekelni kezdi, olyan érzésem mintha nekem énekelné, pedig nem hinném, egyszerűen csak szereti ezt a számot.

Ne-Yo - Let me love you (a dal magyar szöveggel)

A házunk elé érve pont befejeződött a szám, örültem, hogy végre itthon vagyok, de félte is, mert mi van ha Leon tényleg a házban vár rám. Az autóból kiszállva a házhoz indultam, majd megálltam a bejárati ajtó előtt. 

  - Köszönöm az estét, néhány dolgot leszámítva, nagyon jól éreztem magam.  - mondtam 

  - Ne nekem köszönd, a lányok találták ki. Örülök, hogy jól érezted magad. - mosolyodott el aranyosan.

  - Köszönöm, hogy hazahoztál. 

  - Ugyan semmiség. 

 - További szép estét. - Mondtam neki, közelített felém, nem tudom mit akar, de nem zavar a közelség. Arca egyre csak közelített enyém felé, már éreztem leheletét az arcomon, amikor.........